Együtt - Yusol

Cím: Együtt
Páros: Yuta & Hansol (Yusol - NCT, SM Rookies)
Műfaj: ?? (még kitalálom)


Együtt

Későre járt már az idő. A táncterem padlóján két fiatal fiú feküdt, lihegve, fáradtan. Fejük egymás mellett hevert, mellkasuk szaporán mozgott fel-le az imént befejezett tánc miatt. Hansol felnyúlt, hogy izzadt haját kisöpörje a szeméből, de annyira kimerült volt jelen pillanatban, hogy karja ólomsúlyúnak hatott. Erőtlenül ejtette maga mellé ismét, majd Yutára nézett. A japán fiú hasonló állapotban volt, mint ő, ám benne volt még némi energia ahhoz, hogy elmásszon a vizesüvegeikért.
- Kösz – hálálkodott Hansol, és ülőhelyzetbe tornázta magát, amikor a barátja átnyújtotta neki a palackot. A másik csak biccentett erre, aztán mindketten fenékig ürítették a sajátjukat. Amint az utolsó korty is elfogyott, Yuta ledobta a földre a műanyagüveget és visszahanyatlott a földre Hansol mellé, aki követte példáját. Ismét ott feküdtek egymás mellett.
Mint ahogy az elmúlt négy évben oly sokszor.
- Még mindig nem hiszem el, hogy ez történik – szólalt meg Yuta elsőként, mikor kicsit kifújták magukat.
- Micsoda? – nyíltak fel Hansol leragadni készülő szemei, ahogy barátjára nézett. Yuta nedves tincsei homlokára tapadtak, pólója nyakánál pedig izzadságfolt éktelenkedett, ami nem volt túl vonzó látvány, Hansol mégse találta soha visszataszítónak a fiút.
- Hogy nélküled kell debütálnom – felelte a japán fiú a barátjára nézve, arca komoly kifejezést öltött, szemeiben olyasmi villant, amit a másik nem mert megfejteni.
Hansol elszakította pillantását Yutáról, gyomra összerándult. Halkan sóhajtott, ahogy a plafonra meredt.
- Hiszen ezt már megbeszéltük egy párszor.
Neki is fájt. Sőt, neki talán még jobban. Rendkívüli módon örült barátja sikerének, amiért lehetőséget kapott a debütálásra, és mindenben támogatta. Ám a bánat sunyi módon minden egyes alkalmat megragadott, hogy belé marjon, amiért nem debütálhattak együtt. Nem volt féltékeny, nem akart a helyében lenni, nem vágyott mások sikereire. Ő csak mellette akart lenni. Vagy… vele.
- Tudom – morogta Yuta. Még mindig Hansolra meredt, a magas fiú pedig érezte égető pillantását. – De akkor is… Hiszen erről álmodtunk. Hogy együtt debütálunk. Te meg én.
Nem akart ránézni Yutára. Biztos volt benne, hogy ha megtenné, csak még mélyebbre zuhanna. Még jobban összezavarná magát, még kevésbé tudná, mit is érez pontosan.
- Majd talán legközelebb – mondta. Hangja különösen csengett, talán azért, mert a torkában keletkező gombóccal küzdött.
- Nagyon remélem – sóhajtotta Yuta. – Egy csapatban akarok lenni veled.
Hansol gyomra összerándult. Mégis hogy ne érezzen semmit, ha a másik ilyeneket mond neki folyton?
- Én is – erőltetett magára egy könnyednek szánt mosolyt, ám szavai őszinték voltak.
- Olyan furcsa ez az egész még nekem – folytatta a japán fiú. – Egyszerre elképesztő és ijesztő. Mi van, ha elrontok valamit? Nem akarom visszahúzni a csapatot. Meg ez a költözés is… Meg a tánc olyan nehéz, hyung, folyton nekem kell emelgetnem Donghyuckot meg Sichenget, úgy tud fájni a derekam utána, hogy alig tudok aludni…
Yuta csak folytatta a kis panaszkodását, Hansol pedig csendben hallgatta. Ez is egy olyan öt perc volt, amikor nem kellett nagy dolgoknak történniük ahhoz, hogy élvezzék egymás társaságát. Elég volt csak ott feküdni a táncterem padlóján, hullafáradtan az aznapi próbáktól. A többiek már mind hazamentek, csak ők maradtak ott, hogy egy kis időt tölthessenek együtt, mert az új NCT alegység bejelentése óta az nem sok jutott nekik. Yuta már most hiányzott Hansolnak. De ami még jobban fájdította a szívét a fiúnak, az az volt, hogy ő is hiányzott Yutának.
- … és folyton abban a gyakorlóteremben vagyunk ott a másodikon, amit utálok, mert alig van ablaka…
- Nekem az a kedvencem – mondta Hansol, de közbeszólásával még magát is meglepte kissé.
- Hogyhogy? – nézett rá Yuta kérdőn.
- Mert ott találkoztunk először.
Nem mondott többet. Nem tudott. Vagy sokkal inkább nem mert. Talán ez állt legközelebb egy vallomáshoz, talán ebbe a négy szóba sűrítette érzéseit a másik iránt. Talán sosem veszi még egyszer a bátorságot, hogy ilyet tegyen.
Most sem tudta, mi indította erre. Teltek a másodpercek, Yuta csak pislogott rá. Hansol levegőt is alig mert venni, csak várta, hogy a barátja mondjon valamit.
- Oh – szólalt meg végül Yuta. Keze kinyúlt, Hansol tenyere után kutatott. Megfogta, majd lassan összefűzte ujjaikat; nyirkos érintése a legszebb dolog volt, amit az idősebb fiú valaha érzett. – Talán mégis szeretem azt a termet – mondta halkan.
Aztán csak feküdtek ott a táncterem parkettáján tovább. Kézen fogva, csendben, együtt.

Megjegyzések

  1. Ézemi2017. január 4. 8:47

    Szia! 😊
    Elolvastam ezt a rövidke történetet, és ha a műfaj még kérdés, szerintem egyértelműen slice of life. A fiúk hétköznapi életéből vetted ezt a jelenetet, amelyeknek a gondolataik, az érzéseik adnak színt. Szívmelengető, naturalista és kicsit melankolikus is volt nekem, ahogy olvastam; épp olyan fajta történet ez, ami langyos, elmerengő hangulatba hozza az olvasót.
    Egyedül az volt picit zavaró, hogy szerintem kicsit sokat és sűrűn ismétlődtek a fiúk nevei; talán jobb lett volna ezeket itt-ott valami rájuk jellemző tulajdonsággal, jelzővel helyettesíteni.
    Köszönöm, hogy olvashattam, jólesett a lelkemnek. 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aquatic2017. január 4. 22:12

      Szia!

      Igen, én is slice of life-nak mondanám, csak a műfaj meghatározásával nekem mindig nehézségeim vannak mondhatni... sokszor nem tudnám egyetlen helyre sorolni, amit írok, és nem mindig szeretek címkéket aggatni a történeteimre ._.
      Ez a melankolikus hangulat elérése volt a célom, a vágyakozás meg a szomorúság kifejezése, de a végére, ahogy te is írtad, szívmelengetőnek akartam, hogy legyen.
      Tudom, a nevek.. Ezerszer mondták már, általában oda is figyelek rá.. vagy legalábbis igyekszem, nem mindig sikerül. Ez az én előrelátható és jellegzetes "hibám", amibe mindig beleesek. Tökre őszinte leszek, most viszont nem igazán érdekelt, hányszor írom le, egyszerűen csak jólesett leírnom a nevüket .__. Végre megint éreztem, hogy élvezem az írást, a szavak maguktól jöttek, elégedett voltam a végeredménnyel és semmin nem akartam változtatni. ._. De természetesen köszönöm az építő kritikát, a jövőben igyekszem odafigyelni erre jobban :D.
      Köszönöm, hogy írtál véleményt és örülök, hogy tetszett :)

      Törlés
  2. Ézemi2017. január 4. 8:48

    *amelynek

    VálaszTörlés
  3. Choi Xiumaru2017. január 5. 12:11

    Szia!

    Nem sok újat tudok hozzátenni az íráshoz, mégis úgy éreztem, hogy hagynom kell magam után itt is egy kis véleményt. Mit adott nekem a történet? Bár érzések álltak a fiúk gondolatai, tettei, mondatai mögött nekem mégis inkább egy hangulatot adott át a történet, ami finoman vont körbe a történet végére. A cím is erre az együtt töltött időre utal,mikor két ember egy hétköznapi pillanatban a lélegzetvétel természetességével létezik egymás mellett, szinte kiegészítve egymást. Így ezeket összevetve én is mindenképp slice of life-nak mondanám határozottan ezt a történetet. Az szerintem nem gond, hogy nem tudsz egy cédulát ráaggatni egy történetre,szerintem a többség ezzel ugyanígy van, hisz az élet ennél sokkal összetettebb, így egy jó történet sem egyféle. :)
    A műfaj puritánsága miatt nem is nagyon volt mód nagyokat villantani, de nem is volt rá szükség, pont ettől vált ez egy igazán hangulatközpontú írássá, hogy semmi más nem vette el az olvasó figyelmét. Igen azok a fránya nevek..., hát van ilyen, de látni, hogy odafigyelsz, és sokkal ritkábban fordul elő, hogy zavaróvá válnának az ismétlődések. De figyelmesen olvasva látszik, hogy sok helyen helyettesíted a neveket, épp ezért inkább azt javasolnám, hogy próbálj kevésbé precízen fogalmazni. XD Na, tőlem ilyet se hallani sűrűn. Arra gondolok, hogy szinte minden mondatodnak van alanya, szerintem többször hagyhatnád ki a konkrét alanyt, hisz a magyar nyelv ragozó rendszerében pont az a szép, hogy anélkül is érteni lehet, hogy kire vonatkozik, hogy pontosan szerepelne a mondatban. Persze ezt az egészet értsd jól és használd mértékkel, de azt hiszem, ezt nem kell neked külön mondani. :) Csak ügyesen!
    Tetszett, hogy egy megkezdett párbeszéd közepébe csöppentünk be, mégis minden érthető volt, nem maradt bennem hiányérzet az előzmények tekintetében. A szereplők milyensége is szépen kirajzolódott ez alkalommal, s noha nem voltak tűz és víz, mégis árnyaltak lettek a karakterek.
    Az egyetlen dolog, amit említenék, az pont a hangulat miatt van. Nekem azt adta ez a történet, hogy egy hangulat rajzolódott ki szépen fokozatosan, s mélyül el, s az a rész, ahol szájbarágósan leírod, hogy ez egy olyan öt perc volt, amikor semminek nem kellett történnie..stb, na az oda nekem nem kellett volna, noha tudom, hogy az olvasóközönség néha megköveteli a mankót. De hidd el ezt a tétel mondatot átadta az egész történet egésze, nyugodtan hagyd picit gondolkodni, dolgozni az olvasóidat. :)
    Szép munka volt! Köszönöm, hogy olvashattam!

    Xiumaru^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aquatic2017. január 9. 14:46

      Szia!

      Ahhoz képest, hogy azzal kezdted, nem sok mindent tudsz hozzátenni, itt hagytál nekem egy ilyen gyönyörű szép hosszú kommentet, aminek nagyon-nagyon örültem ismét! ;;;
      Örömmel látom, hogy sikerült átadnom azt a hangulatot, amit szerettem volna. A célom leginkább az volt, hogy a vágyakozást, a bizonytalanságot, az egymás iránti ragaszkodásukat megjelenítsem, valamint ahogy te is mondtad, azt, hogy mennyire természetesen léteznek egymás mellett.
      Amúgy érdekes, de pont igyekeztem nem túl szájbarágósra írni, de ezek szerint mégis volt benne egy olyan rész. Az a mondat csak úgy magától jött, nem sokat gondolkodtam róla, hogy vajon kéne-e bele vagy sem. :D Azzal a mankóval kapcsolatban privátban tudnék mondani valamit esetleg. A neves-alanyos tanácsodat igyekszem megfogadni, köszönöm szépen. :)
      Most, hogy az előzményeket említed, gondoltam csak bele, hogy vajon ez az egyperces mennyire érthető azoknak, akik mondjuk nem ismerik az NCT-t és a srácokat, de mégis adtak egy esélyt ennek az írásnak. Annak csak örülni tudok, ha neked nem volt hiányérzeted tőle. :D

      Köszönöm az ismételt véleményedet/kritikádat!! Sokat jelent.

      Törlés

Megjegyzés küldése