Apróság - Yusol

Cím: Apróság

Páros: Yusol (Yuta, Hansol (NCT, SM Rookies))

Műfaj: fluff, egyperces, slice of life

Apróság

Késő este volt már, lefekvéshez készülődtek. Yuta már az ágyban ült, hátát a falnak vetve, kezében a telefonja. Egy fontos emailt olvasott épp, ami az egyik egyetemi professzorától jött a féléves projektjével kapcsolatosan. Muszáj volt még most gyorsan vetnie rá egy pillantást, így szinte észre se vette, hogy az ajtó kinyílt és valaki belépett a helyiségbe. Az illető halkan tett-vett a szobában, Yuta pedig annyira belemerült a dolgába, hogy fel se nézett a telefonjából. Fáradt volt már, így agya kissé nehezebben fogta föl a hosszú, koreaiul írt szöveget, mint nappal. Telefonja ekkor úgy döntött, hogy befagy egy percre, így még továbbtekerni se tudta a szöveget, mire idegesen nyomkodta ujját a képernyőre, és magában japánul szitkozódott. Amint lesz egy kis pénze, vesz egy újat ehelyett az ócskaság helyett, döntötte el azonnal, de diákként sajnos minden fillérjére oda kellett figyelnie, ami megnehezítette a telefonvásárlást. A készülék végre meggondolta magát és tovább olvashatta a levelét. Az ágy enyhén besüppedt mellette, jelezve, hogy valaki leült mellé, de nem figyelt fel erre sem.

Aztán hirtelen valami puha nyomódott a nyaka és a válla közötti meztelen bőrfelületre, amely a bő nyakú pólójának köszönhetően volt szabadon. Yuta alig fogta föl, hogy két ajak nyomott gyengéd csókot a vállára, az elkövető már el is távolodott tőle. Oldalra kapta a fejét, s ekkor tekintete Hansoléval találkozott. A szőke fiú egy aprócska, kedves mosolyt vetett rá, nagy szemei ilyen közelről még jobban lenyűgözték Yutát. Testét nyomban elöntötte a meleg, szíve pedig megtelt szeretettel, sőt szerelemmel a másik iránt. Évek óta ismerték egymást, jó régóta voltak szobatársak is, mégis csak nemrég jutottak el arra a pontra, hogy randizni kezdjenek, és ez főleg Hansol visszafogott természete miatt alakult így. Yuta már sokkal hamarabb lépett volna, ha tudja, mit érez iránta a másik. Így minden egyes parányi próbálkozást értékelt Hansol részéről, amivel közeledni próbált felé és kezdeményező volt. Ez a kis puszi pedig igencsak váratlanul, de nagyon kellemesen érte.

Yuta szélesen elmosolyodott, azzal az angyali mosolyával, amiről híres volt. Egy pillanatra teljesen megfeledkezett az emailjéről. Odahajolt Hansolhoz, beszívta friss tusfürdőillatát, és ráérős, elnyújtott, de könnyed csókot nyomott ajkaira.

- Csak egy perc – húzta végig az ujját a másik alsó ajkán, mire Hansol megértően bólintott. Yuta elképesztőnek tartotta, mennyire türelmes tudott lenni vele. Szerette azt gondolni, hogy érte bármeddig képes lenne várni, de azért esze ágában sem volt soha visszaélni a türelmével.

Visszatért a levélhez, amiből már csak pár sor volt vissza, amikor Hansol megzavarta. Gyorsan átfutotta, és viszonylag elégedetten vette tudomásul a leírtakat. Ekkor a másik hajszálait érezte meg a nyakánál; barátja kíváncsian bújt oda hozzá.

- Mit olvasol? – kérdezte csendesen Hansol.

- Csak egy emailt a proftól a projektemmel kapcsolatban.

- És jókat ír?

- Aha, mondhatni – bólogatott a fiú.

- Akkor jó – szusszantotta Hansol megnyugodva.

- Az bizony – helyeselt Yuta, miközben kilépett az emailfiókjából és lezárta a telefonját. – De ami még jobb az az, hogy már végeztem is – nézett vigyorogva a barátjára, és félredobta a telefont. – Úgyhogy aludhatunk, ha akarsz… vagy… akár…

- Akár? – nógatta a másik.

- Akár azt is csinálhatnád, amit az előbb – bökte ki Yuta, és most újra izgalomba jött a gondolatra, hogy Hansol ajkai azon az érzékeny ponton érintik meg a bőrét.

- Szóval tetszett? – vetett rá váratlanul Yuta véleménye szerint meglehetősen csábítónak számító mosolyt a másik, amitől rögtön gyorsabban kezdett verni a szíve. Hansol néha komolyan kiszámíthatatlan volt.

- Hmmm… nem is tudom – próbálta húzni az agyát, mert mégsem vallhatta be ilyen könnyen, hogy mennyire bejött neki a dolog –, talán. Ezért mondom, hogy megpróbálhatnád újra, hogy eldönthessem.

Hansol elmosolyodott a válaszán, de nem vesztegetett sok időt. Ujjai megragadták barátja pólóját és enyhén még lejjebb húzták a vállán az anyagot. Yuta nagyot nyelt, ahogy megérezte Hansol lélegzetét a nyakánál, majd ajkait a bőrén. Barátja apró puszikat kezdett elhinteni a vállán, majd beljebb, aztán fel a nyakán. Minden egyes csók egyre komolyabb lett, aminek köszönhetően Yután kellemes borzongás ömlött végig, szemeit lehunyta és alig tudott visszatartani egy nagy sóhajt. Hansol egyre feljebb haladt a nyakán, végül ajkainál állt meg.

- Szóval… mi a döntésed? – kérdezte kissé incselkedve, Yuta pedig csak nézett, hogy hova lett az ő szégyenlős barátja. De kedvére volt ez a Hansol; nagyon is kedvére.

- Azt hiszem, tetszik – mondta fojtott hangon, miközben csak arra várt, hogy megcsókolják.

- Hmm – hümmögte elégedetten Hansol az ajkainál, az idegein táncolva ezzel. – Akkor jó.

Yutánál elszakadt a cérna, megragadta a szőkét a pólójánál, magához rántotta és becélozta a száját. Bármilyen fáradt is volt, egy kis csókolózás Hansollal még belefért a dologba. Vagy inkább jó sok csókolózás, ha lehetséges.