Az első - Baeksoo

Cím: Az első

Páros: Baeksoo (Baekhyun/D.O), (EXO)

Műfaj: romantikus, fluff, egyperces

Figyelmeztetések: A történet a Quick! Hide behind the sofa! c. oneshotom rövid kis folytatása, de annak olvasása nélkül is megérthető.

Az első

A második emeleti albérlet egyik aprócska hálószobájában forró, fülledt levegő uralkodott, de a nem sokkal korábbi szenvedélyes együttléttől kimerült két fiatalt ez a legkevésbé sem zavarta. Baekhyun Kyungsoo-hoz húzódott, karját kissé birtoklón vetette át a másik vékony derekán, lábát az övéhez dugta, feje pedig a kényelmes párnán pihent. Kyungsoo félig lehunyt szemei alól nézett barátjára, miközben lassúakat lélegzett, s csak élvezte a nyugodt pihenést, amely egyre inkább az álomba merülés felé sodorta őt. Baekhyun azonban éberebb volt nála, csillogó szemekkel figyelte a fekete hajú fiút, és boldogabb volt, mint valaha, mert Kyungsoo ott feküdt a karjai közt. Érezte, hogy szíve szinte túlcsordul az iránta való heves érzelmektől, s ennek hamar hangot is adott.

- Úgy szeretlek – mondta halkan, de túlfűtött hangon, miközben ujjai lágy köröket simogattak a másik meleg bőrére a vékony takaró alatt.

Kyungsoo pillái megremegtek, szemei kitágultak. Arca egy másodperc alatt komorodott el, s zárult be Baekhyun előtt, aki rögtön megijedt, hogy rosszat tett, és túl messzire ment ezzel. Jártak már egy ideje, ma éjjel pedig együtt voltak, nem sokadszorra, de nem is először. Nem tervezte kimondani az sz-betűs szót, de a pillanat hevében kikívánkozott belőle, és nem tudta visszafogni magát. Hosszú másodpercek teltek el így, hogy Kyungsoo csak mereven bámult rá, ami alatt csak annyi változott, hogy a fiú még a szemöldökét is összevonta.

- Ezt nem kellett volna mondanom – mondta Baekhyun ekkor gyorsan, megpróbálva elrejteni csalódottságát, amiért a barátja így reagált a vallomására. – Látom az arcodon. – Baekhyun nagyot nyelt. – Nem akartalak lerohanni, csak…

- Nem, Baby, én csak… - szólalt meg végre Kyungsoo kissé rekedten, mire Baekhyun torka elszorult az izgalomtól. Imádta, ha a fiú Baby-nek hívta, amit rendkívül ritkán tett, csak ilyen intim helyzetekben. Őrülten szexinek tartotta Kyungsoo angol kiejtését, de most némi feszültség keveredett afeletti örömébe, hogy ezt a becézést hallja a fiú szájából. – Én csak meglepődtem. – Megmozdult, a tenyerét Baekhyun mellkasára helyezte. – Még soha senki nem mondta nekem, hogy szeret.

Baekhyun döbbenten meredt a fiúra, aki kissé zavartan, nem a szemébe nézve folytatta.

- Mármint ilyen értelemben…

- Ez komoly? – kérdezte Baekhyun, mert el sem tudta képzelni, hogy ez igaz lehet. Lehetetlen, hogy még soha senki nem vallott neki szerelmet.

- Aha – bólogatott egy szégyenlős mosollyal Kyungsoo, de a mosolyában volt valami szomorú. – Nem könnyű engem szeretni, tudod…

- Viccelsz?! – fakadt ki Baekhyun, és még közelebb vonta magához a másikat, de közben érezte magán, hogy mennyire megkönnyebbül. Már majdnem azt hitte az előbb, hogy valamit nagyon elrontott a váratlan vallomásával. – A lányok odavannak érted, folyton arról áradoznak, hogy te vagy a legédesebb és legcukibb fiú, akit valaha láttak és mit nem adnának érte, ha randizhatnának veled…

- Nem vagyok cuki – morogta Kyungsoo, és ez annyira kyungsoo-s volt, hogy Baekhyun felkuncogott. Nyomott egy futó csókot a másik nyakára, ott, ahol a legérzékenyebb volt a bőre, és élvezettel vette tudomásul, hogy Kyungsoo beleremegett kissé ajkai érintésébe. Még mindig elképesztő volt a tudat, hogy ilyen hatással tudott lenni a másikra.

- Sehunnie szerint ijesztő tudsz lenni – mondta vidám vigyorral, figyelve a fiú reakcióját. – Néha fél tőled.

- Szerinted az vagyok? Te féltél tőlem? – kérdezte Kyungsoo egy félmosollyal. Láthatóan nem lepte meg, amit hallott. Lehúzta magáról Baekhyun karját és összefűzte az ujjaikat.

- Nem féltem – válaszolta őszintén Baekhyun, visszagondolva azokra az időkre, amikor még korántsem állt ilyen közel Kyungsoo-hoz, hanem csak vágyakozott utána. – Csak azt hittem, hogy utálsz. De ezt te is tudod.

- Te meg már tudod, hogy sosem utáltalak igazán – mondta csendesen a másik.

- Igen, de… tudod, sokszor nehéz megfejteni, hogy épp mi jár a fejedben.

- Az igaz, hogy talán… eléggé nehezen fejezem ki magamat. De nem szeretek mindent… kiteregetni magamról. És nem szeretek fölöslegesen beszélni se. Nem úgy, mint egyesek – bökte meg célzatosan a barátja mellkasát Kyungsoo, mire Baekhyun csak egy széles vigyor felvillantásával felelt.

- De te így szeretsz engem, ahogy vagyok, nem igaz? – cukkolta őt Baekhyun szokásához híven.

- Ki mondta, hogy szeretlek? – vágott vissza fapofával Kyungsoo, de szavainak élét elvette az, ahogy újra megfogta a másik kezét, és ujjaival kezdett játszadozni.

- Így kellek neked, ismerd be – mondta tovább a magáét a szokásos csibészes stílusában Baekhyun. – Ismerd be, Do Kyungsoo!

Kyungsoo csak a szemeit forgatva nevetett rajta, de nem ellenkezett. A fiúnak ennyi is elég volt, mostanra már ennyiből is megértette őt.

- Egek, ha tudnád, mennyire imádom azokat a szív alakú ajkaidat – mondta elragadtatva Baekhyun, és odahajolt, hogy csókot lopjon Kyungsoo-tól.

Egy pillanatra megtorpant, hogy kiélvezze azt a pillanatot, amikor ajkaik még nem érnek össze, de orruk már igen, s mindketten lélegzetvisszafojtva vágynak rá, hogy megtörténjen a dolog. Imádta így felcsigázni Kyungsoo-t, amikor csak lehetősége volt rá. Aztán a pillanat letelt, és ő gyengéden, de határozottan vette birtokba a fiú ajkait. Kyungsoo most nem akart dominálni, hagyta, hogy úgy csókolja őt, ahogy akarja. Baekhyun nem vetette be a nyelvét, csak ajkaik mozogtak, de ezúttal ennyi is tökéletesen elég volt. Kyungsoo felnyúlt, hogy megcirógassa az arcát, és a fiú nem akart betelni az érzéssel.

- Utállak, te idióta – suttogta a sötétbe Kyungsoo, amint véget ért a csók. Baekhyun boldogan elvigyorodott, és még közelebb bújt a barátjához.

Utállak, te idióta, vagyis Kyungsoo nyelvére lefordítva, Én is szeretlek, Baby.

***

És még két kép Baeksoo-ról, mert nem tudtam eldönteni, melyik kerüljön ki. ^.^