If I murder you, it's your fault - Baekyeol

If I murder you, it’s your fault

Enyhe, kellemesen meleg szellő rezegtette meg a fák levelét, és tehénbőgés hangját hozta a távolból. A madarak csicseregtek, odakint a határban pedig emberek dolgoztak serényen a földeken. De a várban tartózkodó fegyverhordozók számára meglehetősen eseménytelen nap volt a mai. A hűbérúr, vagyis a gróf a földbirtok ügyeivel volt elfoglalva, és ebbe a fiát, Junmyeon úrfit is bevonta, hogy a húszas évei elején járó ifjú örökös minél hamarabb megtanulja vezetni az uradalmat. A lovagok kiképzése ettől függetlenül nem szünetelt – délelőtt már volt egy edzés kardforgatásból –, de ez mindennap így zajlott. Semmi különösebb izgalom.

- Chanyeooool – szólalt meg panaszos hangon Baekhyun –, ez így unalmas.

A két fiú fegyverhordozó volt, ami azt jelentette, hogy már évek óta folyt a lovagi kiképzésük. Talán egy apró különbség mégis volt a mai napban a többihez képest: kivételesen nem volt délutáni edzés ma. Épp ezért nem értette Baekhyun, hogy mégis miért kell nekik még most is a gyakorlótéren eltölteni az idejüket, mikor valami sokkalta szórakoztatóbb dolgot is művelhetnének – mint például azt, hogy csapják a szelet a gróf lányát körülvevő udvarhölgyeknek. De nem, Chanyeol ragaszkodott hozzá, hogy kijöjjön még gyakorolni a célba dobást, és Baekhyun jó barát lévén vele tartott.

- Talán nem lenne olyan unalmas, ha csinálnál is valamit – felelte vagy fél perccel később Chanyeol félvállról, mert célzás közben nem szeretett beszélni. Újabb kést vett a kezébe, célzott és dobott. A kés egy pillanatig repült, és Baekhyun szemei előtt csak egy összemosódott folt volt, aztán belecsapódott az odébb felállított céltáblába. Pontosan a közepét találta el.

- Tessék! Látod? –mutatott Baekhyun oda. – Tökéletesen tudsz dobni, minek pocsékoljuk itt az értékes szabadidőnket?

- Mert a tökéletesnél is jobb akarok lenni – mondta céltudatosan Chanyeol, aztán egy oldalpillantást vetett az unatkozó fiúra. – Amúgy neked sem ártana, ha gyakorolnál egy kicsit.

- Azt akarod mondani, hogy nem vagyok elég jó? – támadt fel egyből az önérzete Baekhyunnak. Nem szerette, ha megkérdőjelezték.

- Az vagy? – kérdezett vissza Chanyeol.

- Még szép, hogy az vagyok! – vágta rá büszkén Baekhyun, és nyomban odaállt, hogy bemutassa tudományát.

Célzott és eldobta a kést, amin már a levegőben látszott, hogy nem olyan tökéletes technikával hajították el, mint Chanyeolét. Végül a céltábla fölső harmadában állapodott meg, mire Baekhyun szemei összeszűkültek elégedetlenségében. Puffogva vett fel egy újat, hogy nekiálljon gyakorolni a dobást. Chanyeol egy apró mosollyal nyugtázta barátja megmutatkozó maximalizmusát, és visszatért a saját céltáblájához.

Egy ideig nem történt semmi. A két fiú szorgalmasan gyakorolt, és Baekhyun hamar ráérzett a dolog lényegére. Nem kellett neki sok, már ő is legalább olyan szépeket dobott, mint Chanyeol. Ám ez az eredmény megint csak oda vezetett, hogy unatkozni kezdett.

- Ez így akkor is unalmas – dobta vissza a ládába a kezébe fogott kést Baekhyun. – Csináljunk már valami izgalmasabbat…

Elgondolkodva a semmibe meredt, és Chanyeol biztos volt benne, hogy azon töpreng, mit kéne tenni, amivel feldobhatja a délutánt. Már épp kész lett volna lemondani a további gyakorlásról a fiú kedvéért, amikor Baekhyun felkapta a fejét és felderült arccal előadta frissen kigondolt ötletét.

- Dobjunk úgy, hogy egyikünk odaáll!

Chanyeol megbotránkozva nézett rá.

- Tessék? Ne bolondozz!

- De, de, figyelj! – jött izgalomba saját lehetetlen ötletétől Baekhyun. – Mindketten jól dobunk, nem fogjuk eltalálni egymást! Most nem a közepét kell eltalálni, hanem az a cél, hogy úgy dobj, hogy ne találj el. Pompás ötlet, nem?

- Nem – mondta kétkedve Chanyeol, de Baekhyun nem tágított.

- Nem lesz semmi baj! – győzködte húzódozó barátját a fiú. – Ha te nem mersz, majd én odaállok elsőnek.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet, Baek – tiltakozott továbbra is a magasabbik fiú. – Nem akarlak megsebesíteni.

- De hát épp az előbb mondtad, hogy tökéletesen dobsz!

- Azt te mondtad.

- Talán kételkedsz a saját dobásodban? – kérdezte kihívóan Baekhyun, mire Chanyeol komolyan ránézett. Tudta, hogy a másik direkt csinálja, mert csak az unalmát akarta elűzni ezzel a képtelenséggel, de a benne szunnyadó versenyszellem nem hagyta, hogy elengedje a füle mellett ezt a megjegyzést. Park Chanyeol nem kételkedik önmagában.

- Soha – mondta magabiztosan, mire Baekhyun ajkain megjelent egy rakoncátlan mosoly.

- Akkor igyekezz nem eltalálni! – csicseregte jókedvűen és már ment is a céltábla felé.

Chanyeol nagyot sóhajtott és fogott egy újabb kést. Ez a fránya Baekhyun mindig mindenbe belerángatja – morgolódott magában.

- Ha megöllek, az a te hibád – jelentette ki, mire Baekhyun csak vigyorgott rá szélesen, a karjait pedig széttárta a tábla előtt.

Chanyeol odaállt a vonalhoz és elkezdett figyelni a légzésére. Először direkt úgy akart célozni, hogy még csak véletlenül se találja el Baekhyunt, de aztán hirtelen eszébe jutott valami. Na, most megmutatja Baekhyunnak, hogy milyen dobó ő!

- Ne mozdulj! – figyelmeztette a barátját egy kiáltással, aki megmerevedett álltó helyében.

Chanyeol célzott és dobott, a kés pedig repült Baekhyun felé, aztán egy pillanattal később véget ért az útja. A nagy erővel megküldött szerszám keményen csapódott a céltáblába alig egy centiméterre Baekhyun jobb fülétől. A táblából kiálló markolata még mindig remegett.

Baekhyun jéggé fagyva állt még mindig kitárt karokkal, bennrekedt levegővel, kitágult szemekkel. Hirtelen kiszakadt belőle a lélegzet, és reszkető tagokkal mozdult el a céltábla elől, a szíve pedig úgy dübörgött, hogy majdnem áttörte a bordáit.

- Ez meg mi volt?! – akart rákiáltani Chanyeolra, de csak egy vinnyogás jött ki a torkán. Chanyeol elégedetten vigyorogva fogadta a halálra rémült fiút.

- Na, hogy tetszett?

- Majdnem megöltél! – fakadt ki Baekhyun. Lassan kezdett magához térni a nagy ijedelemből, amit a barátja dobása okozott.

- Azt hittem, szerinted tökéletesen dobok – felelte Chanyeol. – Nem lehet baj belőle! – ismételte derűsen Baekhyun korábbi szavait, amit a másik most nem igazán értékelt.

- Mi van, ha mellémegy? Most nem lenne fülem! – méltatlankodott, a vérnyomása pedig még mindig az egekben járt.

- Teljesen mindegy, mert úgysem hallgatsz az emberre soha – mondta Chanyeol, mire Baekhyun sértődött képet vágott.

- Direkt csináltad, ugye?

-Á, a világért sem!

- Fogd be, Chanyeol!

***

Ezt a történetet egy prompt alapján (olyan kérés az olvasó részéről az író felé, ami nagyjából meghatározza a fanfiction témáját) írtam. Maga a prompt az volt, hogy a „If I murder you, it's your fault”/"Ha megöllek, az a te hibád." mondatnak benne kellett lennie a történetben. Külön címet nem is találtam ki neki, csak ezt írtam oda elé.