That's an octopus - Baekyeol

That’s an octopus

Az öt és fél éves Park Chanyeol izgatottan húzta át utcai cipőjét benti cipőre. Alig várta, hogy odabent megkeresse a barátját, így nem igazán figyelt oda az öltözködésre. Még szerencse, hogy tépőzáras volt a kis lábravalója, így nem kellett azzal a fránya cipőfűzővel bajlódnia, amivel mindig nagyon meggyűlt a baja. Anyukája az óvónénivel tárgyalt épp, így Chanyeol gyorsan odament hozzájuk, hogy kikövetelje a reggeli búcsúpusziját, amit minden nap megkapott tőle, amikor otthagyta őt az oviban.

- Anya! Anya, bemegyek, adj puszit! – hadarta türelmetlenül, mikor a fiatalasszony végre abbahagyta a beszélgetést és rá figyelt.

- Jó légy, Chanyeollie, délután jövök érted! – nyomott csókot Park asszony a fia arcának két oldalára. – Menj, beszélj Baekhyunnal.

- Megyek, Anya, szia! – integetett Chanyeol kis húsos ujjaival, aztán beszaladt a csoportba.

Gyorsan körbepillantott, és nyomban meg is pillantotta a barátját, aki az egyik asztalnál ült egyedül. Ez nem volt jellemző Baekhyunra, aki reggelente a többi gyerekkel vegyült általában. Chanyeol magához szorította a kezében tartott tárgyat, amit hozott, odament a másikhoz, és leült a kisfiú melletti székre.

- Szia, Baekhyunnie! – mondta neki hangosan, amivel sikerült felkeltenie a barátja figyelmét.

Baekhyun ránézett, de kis arcára duzzogó kifejezés ült ki, és tüntetően elfordította a fejét. Chanyeol lelkesedését nem törte le ez a reakció, mert számított rá, hogy a másik nem rajong majd ma reggel érte.

- Baekhyunnie, akarok mondani neked valamit! – rángatta meg egy picit a fiú pólójának ujját. – Jó?

Csend. Baekhyun még mindig úgy tett, mint akit nem érdekel a másik mondanivalója, és tovább folytatta a rajzot, amit elkezdett.

- Naa, Baekhyunnie, ne haragudj rám, hogy tegnap olyan voltam! – mondta igazán bűnbánóan Chanyeol, és egy gödröcske jelent meg az arcán, ahogy aggodalmasan nézett. – Sajnálom, hogy nem hagytalak játszani Pajtival! Tényleg!

Reménykedve nézett Baekhyunra, hátha a bocsánatkérésével sikerült megbékítenie. Pajti Chanyeol és a nővére vadászgörénye volt, amit a Park testvérpár nemrég kapott. Baekhyun előző nap náluk vendégeskedett, amikor is Chanyeol megmutatta neki az újdonsült házi kedvencét. A kisfiúnak annyira tetszett a kisállat, hogy miközben simogatta Pajti fejét, megjegyezte, hogy hazaviszi azt és vissza sem adja a gazdájának többet. Ezt a kijelentést Chanyeol sokkal komolyabban vette, mint aminek szánták és nyomban megkaparintotta Baekhyun kezei közül Pajtit, mielőtt a csintalan kis barátja valóban betartotta volna, amit mondott. Óvóan ölelte magához a selymes bundájú görényt, és onnantól kezdve irigy módon nem is hagyta, hogy a barátja is játsszon vele. Duzzogva váltak el, és Baekhyun még mindig mérges volt rá emiatt.

- Baekhyunnie – mondta hízelgő hangon Chanyeol, mire a kisfiú végre felé fordította a fejét. – Ne légy ilyen mérges. Csak megijedtem, mert azt hittem, el akarod vinni Pajtit. De én azt nem akartam, mert úgy szeretem őt!

- Csak vicceltem – mondta Baekhyun röviden, és lebiggyesztette a száját.

- Tudom most már – bólogatott Chanyeol, aztán továbbra is törhetetlen lelkesedéssel és egy széles, foghíjas mosollyal odahajolt a barátjához, hogy meglássa, mit rajzolt. –De jót rajzoltál, Baekhyunnie! Milyen szép az a… hogyishívják… medúza!

- Az egy polip – közölte kissé sértődötten Baekhyun, amiért a barátja nem ismerte fel a művészeti alkotásának tárgyát. A fiú újabban a tengeri állatokért volt oda, így most minden rajzán ezek szerepeltek, és feltett szándéka volt búvárnak állni, ha majd megnő.

- Akkor is szép! – hízelgett neki még mindig Chanyeol, hogy megpuhítsa. Baekhyun ha felhúzta az orrát, elég kitartó tudott lenni néha a haragtartásban. – Nézd, Baekhyunnie, mit hoztam neked!

Erre már nem tudott nem odafigyelni a gyerek.

- Elhoztam neked a kedvenc piros autómat kölcsönbe, meg ezt is neked hoztam! – rakta az asztalra Chanyeol a békítő ajándékokat: az említett piros kisautót, valamint egy marék cukorkát. – És Pajtival is játszhatsz majd, megígérem! Kibékülünk? – nyújtotta a kisujját a másik felé.

Baekhyun egy pillanatig nézte a cukrokat meg a játékot, aztán az ő arcán is felragyogott egy mosoly, és megragadta Chanyeol ujját a sajátjával. Vadul megrázták őket, és összekacagtak.

- Kibékülünk! – mondta Baekhyun. – Köszi a cukrot! Gyere! Rejtsük el őket!

Ledobta a ceruzát a kezéből, felrángatta Chanyeolt a kisasztaltól, megragadta a játékot és az édességet, és közösen átvágtak a csoporton, hogy a bombabiztos rejtekhelyükre eldugják az összeset, mielőtt az óvónéni megtalálja őket náluk. Aztán letelepedtek az egyik sarokban lefektetett szőnyegre, ami egy várost ábrázolt, hogy kipróbálják Chanyeol kedvenc piros matchboxát. Egyszer csak pedig Baekhyun később azt mondta Chanyeolnak, hogy egyáltalán nem volt jó haragban lenni, és hogy ezentúl soha nem akar vele veszekedni.

A polip pedig ottmaradt árván a rajzasztalon, de a gazdája és a kis barátja között ismét szent volt a béke.

***

Ezt a történetet egy prompt alapján (olyan kérés az olvasó részéről az író felé, ami nagyjából meghatározza a fanfiction témáját) írtam. Maga a prompt az volt, hogy a „That’s an octopus.” mondatnak benne kellett lennie a történetben. Külön címet nem is találtam ki neki, csak ezt biggyesztettem oda elé. Remélem, tetszett. :)